HAKKAPELIITTA 10 SUV

Amint jég, hó vagy csúszós útfelület kerül a képbe, a gumik szinte minden kanyarban, körforgalomban vagy fordulatnál elvesztik a tapadást. Normál körülmények között, száraz, rendes úton viszont megteszik a magukét! Jégen és havon fékezni egész jól lehet velük, gyorsításnál is többnyire rendben vannak – de amint oldalterhelés éri a gumit, azonnal csúszkálni kezd.

Ezeket a gumikat F-150-esen használom, illetve 255/55R18-as méretben egy Touaregen is, mindkettőn csúcsos kivitelben. Ezek az én alapgumim azokhoz a körülményekhez, amelyek között általában vezetek – hóval és/vagy jéggel borított utakon, jellemzően -35 és -12 °C között. Száraz aszfalton érezhetően „úszkálósabb" viselkedést mutatnak, mint a nyárigumim. Ezen felül a fogyasztásomba is belekerül 5%-ot. A féktávolság szárazon lényegesen hosszabb, mint nyárigumival, de meg kell jegyeznem, hogy nálam a száraz aszfalt inkább kivétel.
Ezek a gumik hóra és jégre vannak kihegyezve – más területeken kicsit szenvednek, ami nem meglepő.
Nem sajnálom a pénzt, ha a legjobb gumiról van szó, és ezekben állapodtam meg. Annyit azért megjegyzek, hogy véleményem szerint nem jobbak (talán egy hajszálnyit rosszabbak) a megszűnt Hakkapeliitta 9 SUV-nál. Gyanítom, hogy kicsit csökkentették a csúcsok számát, hogy javítsanak a zajszinten, vagy kevesebbet rontsák az utat.

A tüskék miatt elég hangos a gumi, de a zaj mély frekvenciájú, könnyen hozzá lehet szokni, az ember szinte meg sem hallja. Egy extrém téli gumihoz képest szárazon kifejezetten jól teljesít – mondhatni kiváló –, nedves úton is megállja a helyét. Sárban, tocsogós hóban is jó kontrollal lehetett vezeti az autót. Normál kanyarokban kicsit bizonytalannak érződik az oldalfal flexibilitása miatt, de ha keményebb ívbe hajtok, a gumi "ráül" az oldalfalra és hirtelen nagyon határozott, stabil lesz. RWD autóval (utólag beépített LSD-vel) egyszer sem ragadtam meg egész télen – pedig kavicsos úton lakom, és a felhajtóm emelkedős. Nagyjából 5 000 km-t tettem meg ezeken a gumikon egy viszonylag enyhe télen (többnyire -7 és +4 °C között), és most is szinte újszerűnek néznek ki. Belehajtottam néhány komolyabb kátyúba, de a gumi nem repedt meg és nem dagadt ki – ami kellemes meglepetés volt. Bár szedánom van, az SUV-gumit választottam a karosszéria dőlése és a teherbírás miatt, és ez bevált. Összességében rendkívül biztonságos és tartós gumi, hóban és jégen lenyűgöző tapadással. Néhány év múlva biztosan megint ezeket veszem majd, vagy az utódjukat.

A Hakkapeliitta 10-et a 2014-es VW Caravelle-emre szereltem fel (csak első kerék meghajtású), dedikált téligumi-ként. Észak-Norvégiában élünk, ahol az utak szinte 5 hónapon át tömörre fagyott hóval és jéggel vannak borítva. Néha az időjárás hirtelen megfordul, és rengeteg eső zúdul a jeges utakra.
Két tél után most már határozottan ki merem jelenteni: a Hakkapeliitta 10 a legjobb választás ezekre az extrém körülményekre. Csúszós felületen nagy sebességnél is remekül tapad, és ha mégis elveszíti a tapadást, azt lassan, kontrolláltan teszi. Korábban Norvégia délibb részein laktam, ahol Hakkapeliitta R8-at használtam – ez egy tüskementes téligumi. Azzal az volt az érzésem, hogy mélyebb hóban kicsit jobban ásta be magát, és kanyarodáskor is csendesebb volt, de ennyi az összes előnye a tüskementes guminak a Hakkapeliitta 10-hez képest.
A kopást nehéz megítélni 20 000 km téli használat után. Ezek a gumik szinte kizárólag tömörre tapasztott havas-jeges vidéki utakon és a városban futnak – télen alig kerülnek csupasz aszfaltra, így szinte alig kopnak. Két tél után kb. 1 mm kopás látható. A tüskék mind a helyükön vannak, szinte újszerűek. Errefelé, a skandináv országokban általában akkor vesszük az új téligumit, amikor a régi gumi megkeményedik az öregedéstől. Az utolsó tüskés guminál, amit lecseréltem, még 6 mm profil volt és az összes tüske megvolt, de 8 éves volt – és a gumi már teljesen megkeményedett.